Részlet Géczi László Rhytm & Blues c. könyvéből (78. old. Taste), itt Rory Gallagher budapesti koncertjéről ír.

Gigászi piros transzparensek köszönnek ránk megállókban, oszlopokról, város, sőt országszerte: az Omega a Budapest Sportcsarnokban november 11-15 között. Csak itt és csak most, jó két év után. Húszéves jubileumát üli a patinás sztárcsapat (nevük összeforrt a beat- és a rocknemzedékkel), úgyis mondhatni, a magyar rock doyenje - hisz a műfaj jelenségei közül ily régóta csak ők menetelnek együtt. Címoldalunk szimbólum is lehet: náluk erős konzolok tartják össze a "kristályszerkezetet".

Bár akadnak kétkedők, az Omega kultusza semmit sem csappant az idők során, sőt újabb generációk csatlakoznak az érdeklődő tömeghez. Érthető, hogy Kóbor Jánosék nagy elánnal készülnek az újbóli szemtől szembe találkozásra, hiszen pályafutásuk során mindig is élményszámba menő, látványos koncertekkel örvendeztették meg rajongóikat, s ezt most se adják alább. Az idők változását jelzi viszont, hogy új a helyszín: a klasszikus és szép emlékű Kisstadionból az impozáns sportpalotába léptek át, ide koncentrálva az ország figyelmét. A koncertek exkluzivitását tovább növeli, hogy Jancsó Miklóst és Hernádi Gyulát, a nemzetközi hírű filmrendezőt, illetve írót kérték föl a keretjáték megkomponálására. Jancsóék nagy örömmel fogadták az invitálást, annál is inkább, mert a bemutatók egy játékfilm pillérei lesznek. Hatalmas teraszos rendszerű színpadkomplexumot ácsolna az ovális aréna hosszabbik frontjára, amely kagylószerűen magába öleli a szemközti tribünöket. Mint Benkő László elmondta: a jobb, testközelibb látószöget kívánják segíteni ezzel, s akusztikailag is hatásosabbnak tűnik ez a megoldás. Nagy létszámú statisztéria növeli majd a színpadkép mozgalmasságát, a látványterv meglepetései azonban a koncerthét kezdetéig alakulnak, formálódnak.

Pesti Műsor 1982. november

Forrás: www.passzio.hu